Kiemelt hirek Tanulmányi csoport Felvételi Neptun

  Docēre et movēre


Docēre et movēre-
Bölcsészet- és társadalomtudományi tanulmányok
a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar
20 éves jubileumára


A Bölcsészettudományi Kar 20 éve

Fazekas Csaba:
A Bölcsészettudományi Kar történetének vázlata    

„Az 1989-es év a megye művelődésének történetébe alighanem úgy fog bevonulni, mint a bölcsészeti egyetemi képzésért folytatott viták-harcok-mozgalmak éve” – írta a rendszerváltás lázas időszakában Csorba Csaba a megyei napilap hasábjain, jelezve, hogy az ország politikai berendezkedésének átalakulása érdekes módon egybeesett Észak-Magyarország felsőoktatási szerkezetváltásának folyamatával.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 01_fazekas.pdf

Ugrai János:
A felsőoktatási és a felsőoktatás-politikai környezet változásai
a miskolci bölcsészkar kapcsán

Természetesen a társintézményekhez hasonlóan a miskolci bölcsészkar fejlődési íve sem függetleníthető attól a felsőoktatási, felsőoktatás-politikai környezettől, amely az elmúlt két évtizedet jellemezte. A rendszerváltás után több tényező is a felsőoktatási szolgáltatások bővülése, s ezzel együtt a felsőoktatási intézmények, karok, szakok gyarapodása felé vezetett. Mindenekelőtt a társadalom demokratizálódását említhetjük. Hiszen egy polgári demokráciában magától értetődő joga mindenkinek, hogy az oktatási rendszer különböző szintjei nyitva álljanak előtte, s a lehető legteljesebb mértékben csak a tehetségén és az akaratán dőljön el az alapfokú, majd pedig a középfokú iskolából való továbblépése, továbbtanulása. Ennek részeként nemcsak az érettségi megszerzése válik rendre könnyebbé, hanem az egyetemi-főiskolai felvételi is, illetve az attól elesők számára a különböző pótlási lehetőségek (esti, levelező tagozat) is mind nagyobb számban állnak rendelkezésre. A polgári demokratikus társadalmakban mai tudásunk szerint legfeljebb csak ideig-óráig fékezhető, de megállíthatatlan és visszafordíthatatlan expanziós folyamat azzal jár, hogy egy-egy korosztály tagjai mind nagyobb arányban és mind hosszabb ideig ülnek iskolapadban. Sőt felnőtt életük során mind többen ülnek oda vissza, s munka melletti továbbképzéseket is vállalnak.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 02_ugrai.pdf

I. Filozófiai Intézet

Gáspár Csaba László:
Az ember mint találkozásesemény

Életem nem merőben biológiai folyamat, hanem az egzisztálás eseménye: beletartottság a létezésbe, mely hirtelen és érthetetlenül támadt, és előre nem látható ideig tartva, hasonlóképpen hirtelen és érthetetlenül egyszer csak véget ér. Mit kezdjek ezzel az egésszel? Egyrészt a ténnyel, hogy bele vagyok tartva – tehát egyáltalán létezem, vagyok. Azután azzal, hogy bele vagyok tartva – nem légüres térben, hanem a világban, dolgok, események hálózatában létezem. És hogyan fogadjam azt, hogy bele vagyok tartva – hiszen végső soron létem egészében függő lét. Ezt úgy is kérdezhetem, hogy mi ad „tartást” az életemnek, az ember életének?
Az eddigi európai kultúra – kivált a vallás formájában – arra hangolta az embert, hogy életét ne a semmiből való kilökődés és a létbe való belevetettség arctalan, homályos történésének értse, hanem személyes sorsnak, melynek során részesedik a létből és találkozik az ismeretlen Valósággal, a vallás megfogalmazásában: Istennel. A találkozásesemény nem a születéssel kezdődik – az csupán a biológiai lehetőségi feltétele –, hanem az öntudat kibontakozásával, az ébredéssel: a felébredéssel és ráébredéssel, ami után az ember éberré válik létezésének minden mozzanatában. Ébredés nélkül, félálomban, révetegen is leélheti az életét úgy, hogy soha nem történik meg vele az az esemény, amiről Kosztolányi Dezső tanúskodik a Hajnali részegségben. Mindazonáltal a tudat meglepő ténye – mármint az a különleges jelenség, hogy létezik tudat, jóllehet az egész természeti élővilág láthatóan tökéletesen működik tudat nélkül is – arra enged következtetni, hogy az ember rendeltetése ez az ébredés és találkozás a világgal, a másik emberrel, az etikummal, az esztétikummal, és esetleg vallása révén a szentséggel is. Ez nem időbeni esemény – bár a konkrét ember életének konkrét pillanataiban történik –, hanem az emberi élet egésze folyamatos ébredés, és szüntelen találkozás az abszolút ismeretlennel, a léttel.
A következőkben azt igyekszem felfejteni, hogy mi történik akkor, ha valaki felébred és ráébred létezésének drámai tényére. A találkozásesemény három módjáról, a tudományról, a művészetről és vallásról lesz szó, mint a találkozásesemény során képződő emberi egzisztálás kitüntetett típusairól.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 03_gaspar.pdf

Hell Judit:
Iskolafilozófia a 18. századi Magyarországon

A magyarországi filozófiára a 18. században az eklektikus iskolafilozófia volt jellemző. Ez azt jelenti, hogy az országban nem léteztek önálló filozófiai iskolák, éppígy nem létezett önálló filozófiai élet sem. A filozófiai képzésnek sajátos egyházi, ill. teológiai színezete volt, mivel a filozófia oktatása egyházi iskolákban történt, összefonódva a teológiai oktatással. Ez a tényállás egyaránt jellemezte az egyetemi és a gimnáziumi képzést, éppígy a különböző líceumokat, szemináriumokat és akadémiákat. A Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio Educationis azonban az egész iskolaügyet állami felügyelet alá helyezte, hogy érvényesítse az államérdek gyakorlati szempontjait a felvilágosult abszolutizmus szellemében.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 04_hell.pdf

II. Politikatudományi Intézet

Szabó Márton:
A politikaelméletek elméleti pozíciói

Írásom kísérlet annak bemutatására, hogy a szerteágazó és gazdag hagyományú politikaelméleteket milyen tudományos pozíció alapján dolgozták ki. Nem azt elemzem, hogy a politika jelenségeinek elméleti értelmezői hogyan válaszolták meg a felmerült problémákat a politikai valóság egy-egy területén, például milyen megoldásokat dolgoztak ki a demokrácia dilemmáinak, a parlamenti választások eredményeinek, a demokratikus átmeneteknek, a kisebbségi létnek vagy az új társadalmi mozgalmaknak a magyarázatára. Írásom az elméletek elméleti előfeltevéseivel foglalkozik, azokkal a keretekkel, amelyek magukat az elméleteket teszik lehetővé.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 05_szabo.pdf

Szűcs Zoltán Gábor:
Politikai gondolkodás és politikai cselekvés – Elméleti és módszertani esszé

Rendkívül érdekes, különböző tudományterületeket egyaránt foglalkoztató kérdés, hogy azok a fogalmak, eszmék, nyelvi kifejezési eszközök, amelyek a politikai valóság leírására, a politikai reflexió céljaira szolgálnak a mindennapokban (az aktív politikai szereplők és a megfigyelők számára), vajon mennyire adekvátak: mennyire képesek ténylegesen megragadni a politikai szereplők motivációit, mennyire pontosan írják le a politikai helyzeteket, mennyire helyesen értelmezik a politika játékszabályait és a politikai játszmák tétjeit és – egyáltalán – mennyire válnak maguk is a politika részévé?

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 06_szucs.pdf

Csizmadia Ervin:
A kormányzati ciklus – Teoretikus szempontok és tanulságok

Az alábbi dolgozat egyetlen kérdést, a kormányzati ciklus fogalmát igyekszik körüljárni. A rendelkezésre álló könyvtárnyi szakirodalom egy csekély részének feldolgozásával nem törekszünk empirikus adatok és folyamatok bemutatására; a cikk sokkal inkább a kormányzati ciklusok mibenlétével kapcsolatos néhány fontos elméleti kérdésre koncentrál.
Magyarországon a kormányzati ciklusok kutatása – mondhatni – gyerekcipőben jár. A kormányzás mibenlétének vizsgálatában ugyan az utóbbi évtizedben kormoly előrelépések történtek, ám viszonylag kevés kutatás fókuszál a kormányzás keretének, a ciklusnak az elemzésére. Épp ebből a hiányérzetből kiindulva született az alábbi tanulmány, amelyben a következő négy kérdésre koncentrálok: 1. A kormányzati ciklus terjedelme; 2. A kormányzásban részt vevő aktorok rivalizálása; 3. A kormányzati ciklus külső környezete; 4. A kormányzat elöregedése és „degenerálódása”. Az alábbi fejtegetésekkel hozzá kívánok járulni egy majdani cikluselmélet alapjainak lerakásához.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 07_csizmadia.pdf

Gángó Gábor:
Leibniz selmecbányai útitervének motívumaihoz

I. Az alábbi, inkább problémafelvető, semmint nyugvópontra jutott kutatási eredményeket öszszegző közlemény Gottfried Wilhelm Leibniz német tudós és filozófus tervezett, ám meg nem valósult selmecbányai látogatása motívumainak jobb megismeréséhez kíván hozzájárulni új szempontokkal, mégpedig Leibniz ama nézetei bevonásával a vizsgálatokba, amelyeket a vesztfáliai békével előállt egyensúlyi rendszerről, Európa centrumáról és perifériáiról képviselt.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 08_gango.pdf

III. Modern Filológiai Intézet

Kegyes Erika–Kováts Judit–Henczel Ildikó:
Selmeci diákemlékkönyvek, valétakönyvek és valétaívek

A Modern Filológiai Intézet Német Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékének egyik fontos kutatási témája az ún. selmeci hagyományok köréhez kapcsolódik. A Selmeci Akadémia egyik leglényegesebb és mindezidáig a legkevesebbet kutatott kulturális öröksége a selmeci diákok által ápolt emlékkönyv-írás hagyománya. A Selmeci Akadémián a megalapítás évétől kezdődően 1869-ig a német volt az oktatás nyelve, a professzorok német nyelvű jegyzeteket és tankönyveket adtak ki. Az Akadémia idejéből származó diákalbumokba is jórészt német nyelvű bejegyzések kerültek.
Kutatási projektünk célja, hogy felkutassuk, dokumentáljuk és archiváljuk, szövegtipológiai szempontból elemezzük és jellemezzük a selmeci diákélet hagyományaihoz szorosan kapcsolódó populáris kultúra e jellegzetes szövegtípusát. Sok emlékkönyv elveszett az Akadémia megszűnése után, sokat más könyvtárakban, levéltárakban őriznek Európa-szerte (pl. Tübingen, Göttingen, Leoben, Graz, Bécs, Wroclaw, Körmöcbánya, Sopron). A selmeci emlékkönyv-korpusz néhány értékes darabja a Miskolci Egyetem Selmeci Levéltár és Műemlékkönyvtárában található. A korpusz jelentőségét Zsámboki László több tanulmányában, könyvében is hangsúlyozta, Faller Jenő pedig a Bástyánk hasábjain (1942) és a Bányászati Lapokban (1963) írt a selmeci valéta- és emlékkönyvek egyediségéről. Kutatásunk középpontjában a selmeci diák-emlékkönyvek állnak, de szervesen kapcsolódunk egyrészt az európai diákkultúra-kutatásokhoz, másrészt az emlékkönyvkutatások nyelvi és kulturális transzfervizsgálataihoz.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 09_kegyes.pdf

Simigné Fenyő Sarolta:
A fordító nyelvészeti nézőpontjának szerepe a célnyelvi szöveg kialakításában

Amikor 1992-ben a Miskolci Egyetemen Klaudy vezetésével megalakult az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék, az oktatók fő kutatási területe a fordítás nyelvészeti alapokon történő vizsgálata volt. Eredeti irodalmi alkotások mint forrásnyelvi, és hiteles fordításuk mint célnyelvi szövegek alapján azt kutattuk, arra kíséreltünk meg következtetni, hogy vajon milyen folyamatok mehettek végbe a fordító tudatában, milyen tények befolyásolhatták gondolkodását, majd döntését a célnyelvi variáns kiválasztásakor. Bár az elmúlt 20 év során a tanszék oktatói több más, az alkalmazott nyelvészet részdiszciplínáiként számon tartott területet vizsgáltak – szaknyelvi, stilisztikai, jelnyelvi és számos, a kommunikáció elméletének és gyakorlatának tárgykörébe tartozó kutatásokat végeztek –, a fordítás nyelvészeti aspektusainak vizsgálata az oktatásban és a kutatásban egyaránt jelen van. Az Átváltási műveletek a fordításban c. tantárgy korábban az angol és a német szakos hallgatók oktatási struktúrájában szerepelt, jelenleg pedig a fordítók számára indított különböző képzésekben (mesterképzés, szakirányú továbbképzés, fordítói program) van jelen. Kérdőíves felmérések is bizonyítják, hogy a hallgatók szükségesnek és hasznosnak tartják a tárgyat, mert hozzájárul szemléletmódjuk alakításához, ugyanakkor biztos alapokat, fogódzókat nyújt számukra a gyakorlatban. A nyelvészeti nézőpont kérdéskörét a fordítók által olykor tudatosan, máskor ösztönösen végrehajtott átváltási műveletek közül az antonim fordításon belül tárgyalja a szakirodalom.
Jelen tanulmány célja, hogy bebizonyítsa, a fordítás nem csupán nyelvek közötti közvetítés, szövegeken végzett művelet, nem csupán kétnyelvű beszédtevékenység, amely során a fordítók a nyelv és a valóság egymásra vonatkoztatásának kettős stratégiáját alkalmazzák, és nem csupán az eredeti szöveg mechanikus átkódolása, hanem: alkotói tevékenység, amelyre rányomja bélyegét a fordító nyelvekről alkotott világképe, az a sajátos nézőpontja, amelyen keresztül a valóságot szemléli, a világról alkotott valamennyi ismerete, továbbá kultúrája és politikai meggyőződése. Nézőponton nyelvészeti nézőpontot értünk, és arra vonatkozóan mutatunk be példákat, hogy a különböző nyelvek lexikai és grammatikai rendszerében rendelkezésre álló nyelvi kifejező eszközök milyen mértékben befolyásolják, illetve milyen látószög alapján teszik lehetővé a forrásnyelvi műben ábrázolt szituációk, tényállások célnyelvi megjelenítését, esetleg értékelését, majd a fordítás végső formájának kialakítását.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 10_simigne.pdf

Dobos Csilla:
Az intralingvális fordítás sajátosságai

A hétköznapi és a szakmai kommunikáció színterein egyaránt találkozunk az interlingvális és az intralingvális fordítás különböző típusaival. Intralingvális fordításon azt a nyelven belüli átalakítási folyamatot értjük, amikor mondanivalónkat egymástól eltérő nyelvi eszközökkel fogalmazzuk meg. Például lopás helyett azt mondjuk, hogy jogtalan eltulajdonítás, a vonat helyett vasúti gördülőállományról beszélünk, a tavasztól őszig kifejezés helyett pedig a gyöngyvirágtól lombhullásig szókapcsolatot használjuk. Gyakran metainformációs szerkezetek segítségével explicit módon is kifejezésre juttatjuk, hogy az adott megnyilatkozásban nyelven belüli fordításról van szó. Erre látunk példát a következő, Kányádi Sándorral folytatott interjúban: Egyszer a Hargita lábánál, egy nagy összejövetelen azt kérdezték: „Sándor bácsi, tessék megmondani, miért tetszik mindig ironikusan beszélni?”; „Az öniróniát, akármilyen művelt és okos nép az én fajtám, a székely, azért le kell fordítani, hogy mi az. Az önirónia, vagyis az önmagunkon is mosolyogni tudás tudománya, a felnőttség egyik jele.” (Nők Lapja, 2009. júl. 1.) Előfordul az is, hogy a nyelvi reprezentáció átalakításának igénye (például szaknyelvről köznyelvre, illetve köznyelvről szaknyelvre) az eredményes és a hatékony kommunikáció alapvető feltételeként merül fel, olykor pedig – pusztán nyelvi kalandvágyból – egész verseket vagy meséket fordítunk le.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 11_dobos.pdf

IV. Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet

Kőrizs Imre:
„Bégető nyáj közt legelész az ordas” – A mi Horatiusaink

Az antik költő születésének kétezredik évfordulójára Trencsényi-Waldapfel Imre szerkesztésében megjelent Horatius noster című válogatáskötet a magyar fordítások hosszmetszetét kívánja nyújtani, bemutatva a magyarságnak irodalmával „úgyszólván egyidős” viszonyát Horatiushoz. A válogatás a korábbi fordításoktól a legújabbak felé halad, mintegy szerkezetével is példázva az irodalom és a műfordítás egylényegűségének elvét.1 A kötet három kiadást is megélt.2 Ezek közül az első és a második oly mértékben különbözik egymástól, hogy akár két külön kötetről beszélni sem tűnik túlzásnak.3 Az első kiadáshoz képest bővült a Kerényi Károly által írt előszó, újabb fordításokkal gyarapodott a válogatás, illetve Trencsényi-Waldapfelnek a Horatius magyarországi utóéletét bemutató utószava is hosszabb lett (például feldolgozta az időközben megjelent szakirodalmat).4 A fordítások sorában bekövetkezett változásokat a következő számok jól szemléltetik: 1935-ben a kötet harminchat, míg 1940-ben negyvenöt tételt tartalmazott, ezen felül a második kiadásban két vers is új fordításban szerepel. Mindez tizenegy verset érint, az első kiadás mennyiségének egy híján harmadát.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 12_korizs.pdf

Gréczi-Zsoldos Enikő:
A dialektusok mai helyzetéről a nyelvjárásgyűjtések tükrében

A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvtudományi Tanszékén a dialektológia – a nyelv horizontális tagolódását, a táji nyelvváltozatokat vizsgáló nyelvészeti tudományterület – ismérveinek, módszertanának az oktatása az előadótermeken és a szemináriumi szobákon kívül a terepgyakorlatokon, a nyelvjárásgyűjtéseken is megvalósul. Az élőnyelvi terepgyakorlat oktatási-tudományos célja az, hogy bevezesse a hallgatókat a társadalomtudományi kutatás, az élőnyelvi gyűjtés módszertanába, a reprezentatív mintavétel, a kérdőíves kutatás és az interjúkészítés metodikájába.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 13_greczi.pdf

Gyapay László:
Kölcsey Berzsenyi fölött tartott emlékbeszéde a Magyar Tudományos Akadémián

1836. február 24-én meghalt Berzsenyi, az Akadémia rendes tagja, és mint kiemelkedő személyiségről a szabályok szerint emlékbeszédben illett megemlékezni róla. A kisgyűlés március 14-én tárgyalta az ügyet:
     Emlékeztetvén a’ titoknok [Toldy Ferenc] az ülést arra, hogy a’ társaság legújabban
     két nagyérdemű tagját t. i. gr. Kornis Mihály igazg.[atósági] és Berzsenyi Dániel r.[endes]
     tagot vesztette el; határoztatott szólítaná fel a’ titoknok Szász Károly r.[endes] tagot,
     vállalná magára gr. Kornis Mihály’ életrajza’ elkészítését, Kölcsey Ferencz r.[endes] tagot pedig arra,
     mondana Berzsenyi Dániel felett a’ legközelebbi közgyűlésben emlékbeszédet.

Az utóbbi felkérése azért is érdemelt figyelmet, mert Kölcsey 1817-ben publikált recenziója nagyon megsértette Berzsenyit, akivel a kritikus hosszan tartó, rossz hangulatú vitába keveredett.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 14_gyapay.pdf

Porkoláb Tibor:
Egy rejtőzködő kritikus (Lévay József a Budapesti Szemle Értesítő-rovatában)

Lévay Józsefnek több mint négy évtized alatt közel kétszáz verse és versfordítása jelenik meg a Gyulai Pál (majd Voinovich Géza) által szerkesztett Budapesti Szemlében. Már a folyóirat indulásánál jelen van Könnyű búcsú című költeményével, és a Szemle adja közre egyik utolsó életében megjelent versét, a Tompa emléke című centenáriumi ódáját is. A századvég és a századforduló évtizedeiben a Költemények-rovatnak – magát Gyulait, valamint a többi kedvelt szerzőt, Szász Károlyt, Vargha Gyulát, Kozma Andort is felülmúlva – Lévay a leginkább foglalkoztatott poétája. Az Értesítő-rovat versgyűjteményeiről és Burns-kötetéről közöl elismerő bírálatokat. Sokkal kevésbé ismert ugyanakkor, hogy Lévay az 1880-as évek elejétől 1909-ig (Gyulai haláláig) kritikusként is jelen van a Szemlében. Kritikusi működésének homályban maradása jórészt azzal magyarázható, hogy könyvbírálatai különféle szignatúrákkal, lényegében anonym módon jelennek meg a folyóiratban.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 15_porkolab.pdf

Kertész Noémi:
Váteszek, mártírok és magánzók: lengyel írók dilemmái az 1980-as években

A gdański Lenin Hajógyár dolgozóinak 1980. augusztusi sztrájkja, a kikényszerített politikai engedmények sora, a szocialista tömb első független szakszervezete, a Szolidaritás létrejötte a mai Lengyelország egyik alapító mítoszává vált. Az 1980-as Gdański Megállapodást követő nem egészen másfél év alatt a csaknem tízmilliós létszámot elérő Szolidaritás korántsem pusztán szakszervezeti célokért szállt síkra: működésének messzemenő politikai, társadalmi, erkölcsi és kulturális következményei lettek, amelyeket a hadiállapot 1981. decemberi bevezetése, a szervezet betiltása és a vezetők letartóztatása sem tudott meg nem történtté tenni. A 1980-as évek ellenzéki áttörése mára nemcsak generációs élmény, hanem tudományos feldolgozások tárgya, javában folyik muzealizációja és beemelése az emlékezet intézményes formái közé, a lengyel kulturális diplomácia pedig hatékonyan munkálkodik azon, hogy az országimázs részévé tegye. A különböző évfordulós megemlékezések tehát ugyanarra összpontosítanak, mint az egykori kelet-európai ellenzékiek és szimpatizánsaik: a tömegek erkölcsi és politikai erejére, illetve a lengyel társadalom egységes fellépésére. Az egyéni dilemmákról azonban nemigen esik szó.
Írásomban először bemutatom, hogy a lengyel ellenzéki kultúra más szocialista országban nem tapasztalt széles társadalmi bázison jött létre, és recepciója is ennek megfelelően alakult, majd néhány példa segítségével azt szeretném érzékeltetni, hogy miközben az entellektüelek, az írók döntő többsége habozás nélkül csatlakozott a mozgalomhoz és azonosult céljaival, olykor mégis komoly erőfeszítést kívánt tőlük az individuális létezés kollektív akcióknak és megnyilvánulásoknak való alárendelése.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 16_kertesz.pdf

V. Történettudományi Intézet

Lengyel György–Pusztainé Fischl Klára–Ringer Árpád:
Régészeti topográfiai adatok Miskolc történetéhez az őskőkortól a késő középkorig

Tanulmányunkban a Miskolc közigazgatási határán belül eddig regisztrált 128 régészeti lelőhely tükrében nyújtunk adalékokat a város történetéhez, illetve végezzük el a lelőhelyek térképi topográfiai, domborzat- és felszínforma-típusok szerinti eloszlásának értékelését.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 17_lengyel.pdf

Horváth Zita:
Editio multiplex – Kora újkori források kiadása

A történettudomány alapvető kérdése a történeti források meghatározása, használata, sőt klaszszifikációja, hiszen a történelem kutatása és írása az írásos emlékek mellé lassan egyenrangú forrásként kezeli a képi és tárgyi forrásokat is. Az írásos, szöveges történeti források kiadása, azaz az eredeti kézírásos lapok nyomtatásban vagy más módon való közzététele a tudománynak már koherens része, ugyanakkor sok történész által vitatott gyakorlata, pedig a történészek által forrásnak tekintett szövegek publikálása egyidős a könyvnyomtatással. A forráskiadás ellenzői, vagy inkább a kiadás szükségességét vitató kétkedők a levéltári kutatás elsődlegessége mellett teszik le a voksot, a források közvetlen vizsgálatát a tudományos processzus elengedhetetlen részének tartják, amin a forrás kiadója, a publikáció szerkesztője mint – általuk feleslegesnek, sőt károsnak ítélt – közvetítő csak ronthat, hiszen így a kutató más szemével (is) vizsgálja a forrásként meghatározott írást, szöveget.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 18_horvath.pdf

Bona Gábor:
’48-as magyar emigránsok Amerikában (Az iparlovag, az anglikán lelkész és az ezredes)

Az amerikai-magyar történelmi kapcsolatok első kiemelkedő állomása minden bizonnyal 1848/49-hez kötődik, amikor a magyar szabadságharc leverését követően több száz honfitársunk talált menedékre az Amerikai Egyesült Államokban. Az első menekültek, a komáromi várőrség azon tagjai, akik a vár október elején történt feladásakor útlevelet kaptak a császári hatóságoktól, 1849 decemberében érkeztek Amerika földjére. 1851 második felében és 1852 folyamán azután újabb és újabb magyar emigráns csoportok érkeztek az Egyesült Államokba, Törökországon, illetve Anglián keresztül. A következő évtized során a ’48-as magyar emigránsok nagyobb fele elhagyta Amerikát, ki amnesztiával, ki a nélkül, vállalva a büntetést, hazatért, sokakat pedig az 1859-es olasz– francia–osztrák háború híre hozott vissza Európába. Mások viszont továbbra is – vagy végleg – az Amerikai Egyesült Államokban maradtak, illetve telepedtek le, az 1860. évi amerikai népszámlálás adatai szerint ekkor 1125 magát magyarnak valló háztartásfőt tartottak nyilván az Államokban. (Ez a létszám azonban a korábban kivándoroltakat, és azokat is magában foglalta, akik nem vettek részt a szabadságharcban, s csak az 1850-es évek második felében érkeztek Amerikába – szerencsét próbálni.)

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 19_bona.pdf

Csíki Tamás – Kunt Gergely – Tóth Árpád:
Új szaktudomány a régiekről – Az új- és jelenkori társadalomtörténet kutatása és oktatása a Miskolci Egyetemen

A Bölcsészettudományi Intézet, majd Kar és a történelem szak szervezésének időszakában, az 1990-es évek elejétől előbb Faragó Tamás, majd az önállósuló Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék vezetője, Ö. Kovács József tudatosan gyűjtötte maga köré azokat a fiatalabb kutatókat (Csíki Tamás, Bódy Zsombor, Tóth Árpád, utóbb Kunt Gergely) és néhány tapasztaltabb kollegát is (Tóth Zoltán, Vári András), akik a legkülönfélébb témákban adaptálták a sokszínű európai és a Magyarországon is megjelenő társadalomtörténet-írás folyton változó szemléleti és módszertani elemeit. A miskolci társadalomtörténészek az évek során közös, részben a régióhoz köthető kutatási programokban is részt vettek. Kutatási eredményeiket kezdettől az oktatásban is hasznosították előbb az osztatlan, ötéves történelem szakon (társadalomtörténeti specializáció), majd az alap- és a mesterképzésben (Új- és jelenkori társadalomtörténet, MA-szakirány). A hallgatókat kutatásaikba, részint az anyaggyűjtés és értékelés, részint a feldolgozás fázisaiba is bevonják. A miskolci oktatók kezdeményezésére született meg a Bevezetés a társadalomtörténetbe c. Osiris-egyetemi tankönyv. A miskolci társadalomtörténészek súlyára enged következtetni, hogy a szakdiszciplína legfontosabb hazai szervezete, a Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület kétszer is Miskolcon tartotta éves konferenciáját az egyetem történelem szakjával közös szervezésben, és hogy oktatóink folyamatosan szerepet vállalnak az egyesület vezetőségében. A Hajnal Kör tanácskozásai egyúttal több diákunknak is alkalmat nyújtottak arra, hogy első konferencia-előadásaikat e fórum előtt tartsák meg.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 20_csiki.pdf

VI. Szociológiai Intézete

Farkas Zoltán:
A társadalmi viszony fogalmának értelmezései

A társadalmi viszony fogalma a különböző szemléletmódokat képviselő szociológiai elméletek egyik legjelentősebb fogalma, azonban közel sem alakult ki egyetértés e fogalom meghatározásában, illetve értelmezésében. E tanulmány első részében a szociológia klasszikusainak és – ebből a szempontból szintén klasszikusnak tekinthető – Tönniesnek a felfogására utalunk. A második részben azt hangsúlyozzuk, hogy a társadalmi viszony fogalmának különböző értelmezései szorosan kapcsolódnak a különböző szociológiai szemléletmódokhoz; és ebből a szempontból megkülönböztetjük a társadalmi viszony fogalmának normativista, strukturalista vagy kategoriális, kreativista, fenomenalista és hálózatelméleti értelmezését.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 21_farkas.pdf

Szabó-Tóth Kinga–Papp Z. Attila–Mihályi Helga:
Miskolci Szociális Térkép

2011 első felében a Miskolci Egyetem Szociológiai Intézete megbízást kapott Miskolc Város Szociális Térképének elkészítésére. Úgy gondoljuk, hogy a megbízás eredményeképpen született kutatás alkalmas arra, hogy a BTK 20 éves évfordulójára készült Jubileumi Kötetben méltó módon mutassa be a Szociológiai Intézet kutatási tevékenységének egy szeletét.
Jelen ismertetésünkben a 2011 nyarán lezajlott kutatás néhány fontos adatait adjuk közre. Egyrészt a rendelkezésünkre álló hivatalos adatok alapján alapvető szocio-demográfiai mutatók mentén körülírjuk Miskolc város lakosságát, másrészt pedig a szociális térkép kutatás keretében végzett lakossági felmérés adataiból és területi vonatkozásaiból válogatunk. Jellegéből adódóan tehát tanulmányunk elsősorban deskriptív szándékú, és arra törekszik, hogy Miskolc város társadalmi állapotának sajátosságait felvázolja. A területi szempontok érvényesítése során az Integrált Városfejlesztési Stratégiájában (IVS) kialakított 17-es városrészi felosztást alkalmazzuk. Az indokolja e felosztás alkalmazását, hogy erre a 17 városrészre vonatkoztatva a KSH adatai és az IVS adatai is rendelkezésre állnak– a magunk kérdőíves adatai mellett – valamint, hogy az IVS ezen körzetek mentén határozta meg Miskolc fejlesztési stratégiáját.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 22_szabo.pdf

VII. Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet

Dobák Judit:
Etnikai és vallási tagozódás a Diósgyőr-vasgyári kolóniában

Jelen tanulmány a kulturális antropológia egyik fontos területe a történeti antropológia kereteiben határozza meg magát, amelynek talán legfontosabb ismérve a mindennapi élet vizsgálata. Módszertanában az írott forrásokon túl alapvetően támaszkodik az egyéni és kollektív emlékezetre, a helyi társadalom megélt és interpretált eseményeire, teszi mindezt időben elhúzódó kutatásra alapozva, lehetővé téve ezáltal, hogy az interpretáció és a fellelhető források együttesen, ütköztetve és komplexen ábrázolják egy kisebb közösség mindennapi életét. Jelen tanulmány egy ilyen, a Diósgyőr-vasgyári kolóniában végzett több éves kutatás egy részeredményét, egy közösség vallási és etnikai viszonyait kívánja bemutatni. A kutatómunka még hallgatói feladatként indult, 1996-ban, amelyet különböző intenzitású kutatási feladatok követtek, ennek egyik állomása ez az írás.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 23_dobak.pdf

R. Nagy József:
A digitális fényképezés társadalmi gyakorlata Magyarországon

Dolgozatomban a digitális fényképezés hazai társadalmi gyakorlatának egyes elemeit kívánom bemutatni és értelmezni. Az ehhez szükséges adatokat két különálló, részben saját, illetve egészében saját terepkutatás segítségével nyertem. Kutatásaim célja elsődlegesen az volt, hogy hazai, ellenőrzött, hiteles adatokból dolgozva árnyalni tudjam a nagyobbrészt spekulatív, külhoni szakirodalmakra épülő, sok esetben egyéni véleményeket, érzéseket általánosító, a digitális képalkotásról szóló társadalomtudományi kijelentéseket.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 24_nagy.pdf

VIII. Tanárképző Intézet

Lubinszki Mária:
A kiégés komplex értelmezése és prevenciós lehetőségei a pedagóguspályán

Amennyiben a kiégést pusztán valamely foglalkozási szerep kapcsán fellépő problémaként értelmezzük, nem ad kielégítő választ azokra a komplex, kimerüléssel és túlhajszoltsággal járó tünetcsoportokra, amelyekkel manapság a pedagógusszakmában találkozhatunk. A kiégés jelenségének több szempontú, árnyaltabb felfogása felhívja a figyelmet a kiégés kialakulását elősegítő problémás élethelyzetekre, mint a túlhajszoltság, életközépi krízis és a gyász, amelyek kellő „felkészültséggel” történő megélése lényegesen csökkenti a személy stressz- és szorongásszintjét.
Fontos kiemelni, hogy a kiégés leghatékonyabb terápiája a megelőzés, ezért szükséges a prevenció és stresszkezelés legújabb felfogásait körüljárni. A kiégés megelőzése komoly önismereti munkát igényel a pedagógusoktól, akiknek az élet legkülönbözőbb területein keletkező feszültségekkel kell hatékony megküzdeniük.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 25_lubinszki.pdf

Karlowits-Juhász Orchidea:
Önkéntesség, közösségi szolgálat, pedagógusképzés

A hazai közoktatás és ezzel együtt a pedagógusképzés is újfajta kihívás előtt áll. A 2011-es Köznevelési Törvényben az érettségi megszerzésének feltételeként kötelezővé tett közösségi szolgálatnak közoktatásunk gyakorlatában nincs hagyománya, eddig csupán egymástól jellemzően elszigetelt, egyedi kezdeményezésekkel találkozhattunk. A törvénybe foglalt kötelező jelleg szakmai vitákat indított, abban azonban minden érintett egyetért, hogy az érdemi és hatékony megvalósításhoz számos – jelenleg rendelkezésre nem álló – feltételnek teljesülnie kell. Vannak tisztázatlan technikai kérdések, mint például a dokumentálás módja, a pedagógusok óraszámának kérdése, a fogadó intézmények száma, a közösségi szolgálat igazolása stb., de ezek mellett olyan komoly problémák is megoldásra várnak, mint a minőségi szakmai hálózatok kialakítása, a segítő munkára való felkészítés és az ott szerzett tapasztalatok feldolgozásának tartalma és módja, a pedagógusok módszertani felkészítése, illetve mind a diákok, mind a pedagógusok motiválása, és körükben a segítő tevékenységek végzéséhez szükséges attitűdök kialakítása, formálása. E szakmai kérdések nem kerülhetik el a pedagógusképzés világát sem.
Jelen írás egy alulról szerveződő önkéntes kezdeményezés kerettörténetén mint „esettanulmányon” keresztül enged betekintést a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetének önkéntességgel, közösségi szolgálattal kapcsolatos pedagógiai koncepciójába.

A teljes tanulmány letöltése pdf formátumban: 26_karlowits.pdf



Előszó

A késő antik és kora újkori retorikai és irodalmi gondolkodás szerint a szerző feladata docēre et movēre: azaz tanítani és megindítani, meggyőzni, hatást gyakorolni. A bölcsészet- és társadalomtudományok művelésének célja is a kutatás és tanítás, ugyanakkor a tudományos eredmények és az oktatás révén fontos szerepük van a társadalom gondolkodásmódjának, értékrendjének befolyásolásában, átalakításában.

A Bölcsészettudományi Kar, két évtizedes fennállása alatt, a bölcsészet- és társadalomtudományok oktatását, kutatását tartotta és tartja legfőbb feladatának. Karunk intézeteinek oktatói a szaktudományok szinte teljes spektrumát művelik, kutatási területeik számos diszciplínát érintenek, jubileumi kötetünk ezért gazdag palettával reprezentálja az itt folyó tudományos kutatómunka sokszínűségét. Olvashatók elméleti tanulmányok a vallásfilozófia, politikaelmélet, szociológia területéről, jelen vannak az egyes szaktudományokra vonatkozó metodológia körébe tartozó írások a politológia, modern filológia tárgyköréből. A tudományok alapvető kérdéseit, szakterületeit érintő alapkutatások bőséges tárházát jelentik a filológia, a forráskiadás, a filozófiatörténet, a társadalomtörténet, a nyelvtudomány körébe tartozó írások.

A kötet megjeleníti karunk társadalmi és regionális elkötelezettségét, erőteljes kötődését Északkelet-Magyarországhoz. A régióhoz kapcsolódó kutatások közül meg kell említenünk a Miskolcon feltárt összes régészeti lelet topográfiáját tartalmazó tanulmányt, az egyetemtörténeti emlékeket feldolgozó és bemutató írást éppúgy, mint a Lévay József munkásságát taglaló értekezést. A társadalomtudományok Miskolchoz kötődő tudományos eredményeit a Miskolci Szociális Térkép és a Diósgyőr-vasgyári kolónia kutatása reprezentálja.

Fontos és jelentős a Tanárképző Intézet elméleti és gyakorlati pedagógiát ötvöző kezdeményezése, a Csatárlánc, amely a régió legfontosabb társadalmi problémáinak megoldásába vonja be a hallgatókat, s az ott szerzett tapasztalatokat a tanárképzés pedagógiai moduljában is alkalmazza. Az első 20 év bölcsészet- és társadalomtudományi kutatásainak gazdagságát reprezentálja, vonultatja fel kötetünk, kellő alapot teremtve a következő évtizedek, (évszázadok) termékeny munkája számára. A retorika harmadik követelménye a delectare, azaz a gyönyörködtetés. Kívánjuk, hogy jubileumi kötetünk ennek az elvárásnak is megfeleljen, hiszen az igényes értekezések az egyes tudományágakat közelebbről megismerni kívánó olvasónak élményt is nyújthatnak.

Illésné Kovács Mária főszerkesztő,
a Bölcsészettudományi Kar dékánja