Részlet a kötet előszavából

A kötet forrása négy előadás és egy referátum, amelyek a Miskolci Egyetem szervezésében létrejött „Kádár-korszak, kádárizmus, korlátozott mozgástér: magyar modell?” országos jelenkortörténeti konferencián hangzottak el a „Kádár-kori város a médiában” szekcióban 2022. szeptemberében. Olyik előadó publikációjában később változtatott az előadott témán, olyik kiegészítette azt másik dolgo- zattal, de mind a szocialista város tematikáját tartották szem előtt. A tematika vezette a vendégtanulmány meghívását is, amely nem szerepelt a konferencián.

A szocialista város alkalmas tematikus gyűjtő vagy felület, amely érdemben hordozza, hordozhatja jelen kötet tanulmányait. Ez akkor is áll, ha a „szocialista város” mint elkülönült urbanisztikai entitás, projekció, konstrukció továbbra is tudományos disputák tárgya és témája, érveket sorakoztatnak mellette és ellene egy- aránt. A kötet tanulmányai nem kapcsolódnak bele ebbe a vitába. Állításaik, megállapításaik akkor is érvényesek, ha a szocialista város fogalmának használata nem minden kételytől mentes. A kötetben tematizált városok, városképek, városértelmezések, városmetszetek és a tanulmányok által bennük diagnosztizált problé- mák, feszültségek vagy a valóban létezett szocialista rendszerek környezetében léteztek, éltek, születtek, vagy a valóban létezett szocializmus örökségeként hagyományozódtak, eredtek át napjainkra. A tanulmányok látószöge, kérdéseinek távlata túllép az egykor létezett szocialista rendszer keretein. Ezért nem is szűkíti a kötet címe a várost szocialista városra.

A kötet címe az „és” szóval kapcsolja össze a várost és a valóságot. Ez egyszerre elválaszt és összekapcsol. Az elválasztás semmiképp nem szembeállítás, mintha a várostól elkülöníthető volna valami valóság (mindenek előtt vagy felett álló lényeg vagy szubsztancia vagy ideáltípus), amelyről ez vagy az a tudomány rendelkeznék illetve amelyhez ennek vagy annak a tudománynak elsődleges vagy kitüntetett hozzáférése volna. Mintha egy különálló dolog (eszmény, létező) szolgálna mércéül ahhoz, mi értendő városon. Az két szót összekapcsoló „és” sokkal inkább város és valósága elválaszthatatlanságára utal. Az emberek (a helybéliek, az átutazók, a látogatók, az el- és bevándorlók, a letelepültek és a benn születettek) ottléte, városban léte és városbeli együttléte számtalan kikristályosodó értelmet, kapcsolatot, hálót, teret, térséget, csoportot, réteget, látványt, hagyományt stb. hoz létre, amelyek mint a városhoz tartozók önálló létezésre és mozgásokra tesznek szert, a város sajátos valóságaként mutatkoznak meg. Ezek elkülönült tanulmányozása, tematizálása egyszersmind a város mozgásaihoz enged hozzáférést. A város „valósága” a városi létezés kiterjedése, kibontakozása, amely önálló létében is szerves egységet alkot a várossal, visszahajlik a városba, a város gyarapodó arculatát, létezését adja.

A város valósága a locus, a miliő dinamikájára is utal, amely egyben a kulturális evolúciót rejti magában és egyúttal igazolja jelen és a közelmúlt kutatóját, hogy az itt zajló mozgásokat csakis az időteret összekapcsolva érdemes vizsgálni.

Nem beszélve arról, hogy kizárólag úgy kaphatunk hellyel közzel valósághoz közeli absztrakciót a vidék-város rejtett zugairól, tükröződéseiről, szimbolikus inter- akcióiról, ha többen, sajátságos látómezőt írunk le, még ha ezeknek a kutatásoknak a halmaza nem feltétlenül ér egybe. Az általunk kibontott és körvonalazott “most és közelmúlt” vidék-város lenyomata reményeink szerint az olvasó belső színpadán érik vitadarabbá.

Részlet a kötet előszavából

Jelen szerzői tanulmánykötet kilenc dolgozatot tartalmaz, amelyek mindegyike Kieślowski tévésorozatát, a Tízparancsolatot tárgyalja különböző látószögekből. Az írások időrendben követik egymást, az első nyolc-kilenc éve született, a többi az utóbbi három évben, de már az elsőben megjelennek azok a kérdések, amelyek a többi írást is mozgatják. Mindegyik törekszik szétszálazni a narratív döntéseket, különböző képeket festenek az elbeszélés rétegzettségéről, a rétegek egymásba fonódásáról. A megközelítések sokszínűségéhez hozzájárul a szakirodalommal való időben előre haladva mind elmélyültebb konfrontáció. A kötet célja, hogy olyan csokrát adja a tanulmányoknak, amely segíti azok megvitatását, kedvez a velük folyó párbeszédnek, s így hozzájárul egy készülő Tízparancsolat-monográfia megírásához.

A tanulmányokban közös, hogy a sorozat elbeszélői döntéseit az első tévés vetítés után megjelentetett irodalmi forgatókönyvvel és a sorozattal együtt forgatott, annak mintegy beharangozóját és financiális támogatásához jelentős hozzájárulást jelentő két játékfilmmel (Rövidfilm a gyilkolásról és Rövidfilm a szerelemről) egybevetve vizsgálják. Szembeötlő, hogy ugyanaz a történet különböző cselekmény- elemekkel, különböző belső idői szerkezettel, különböző eltávolító manipulációval és a karakterek különböző jellemvonásaival jelenik meg a különböző változa- tokban. Ez a narratíva szabadságát jelzi a történettel és a karakterekkel szemben, úgy fest, nem a történetek kimenete vagy a karakterek jelleme az elsődleges, sokkal inkább olyan cselekvéshelyzetek megteremtése, amelyekben kiviláglanak a karakterek erkölcsileg megítélhető megfontolásai, döntései. Az itt és most pillanatai (νῦν) egyfelől dramaturgiai véletlenekként (τύχη ) képződnek, konstruáltat- nak meg, másfelől egyszeri alkalmakként (καιρός), amelyekben elkerülhetetlenül döntéseket hoznak és valósítanak meg a karakterek, akkor is, ha ez nem tudatosul bennük. Az elbeszélői rugalmasság olyan stilisztikai eszközök jelentőségére hívja fel a figyelmet, mint a párhuzamos vágás, a proleptikus kezdés, a flashback, amelyek árnyalt sokféleségükben szemlélhetők a sorozatban.

A sorozat narratívájának viszonyulása a bibliai Tízparancoslathoz - amelyet jelen kötet nem azonosít Kieślowski személyes Biblia-képével és nem is törekszik abból származtatni – teológiailag megalapozható: a Tízparancsolat eszerint az ember szabadságának és szeretetének forrása. Benne nem a bűnöket firtató, ítélkező, büntető Isten szólítja meg az embert és köt szövetséget vele, hanem az embert szerető, őt szabadnak hagyni törekvő és vele együttszenvedő Isten. A szeretetben ugyanakkor egymással szemben mindkét fél, Isten és ember messzemenően és végletesen szabad. A bibliai Tízparancsolat ez értelmezésének megfelel a sorozat nyitott dramaturgiája.